Ondraschek Olivér (8. osztáy) írása

A Semmelweis-film (mint kiderült, csak számomra) egy gyomorforgató, de egyben gyönyörű, félig történelmi félig drámai mű. A film atmoszférája és látványa, a lepukkant utcák, a véres magzatvízben áztatott kórházak és még sok más az 1800-as éveket remekül tükrözi:

a magyarok lenézése, a nép felfogása a gyógyászatról, hogy milyen keveset tudnak az emberek a saját testükről, milyen volt a világ az antibiotikum előtt, hogy egy kisebb vágásba, egy lázba is belelehet halni, hogy a naponta érkezik a hullaszállító, és hogy a lázas betegekből számolják ki, mennyi koporsóra lesz szükség.

Én nem tudom mi baja van az osztályomnak, de én a film első felére rosszul lettem az életükért könyörgő anyáktól és a osztrák orvosok arroganiájától. Szerencsére a film az első 45 perc után hagyott szusszanni egyet, mert helyettem Semmelweis lett depis és szólt a professzoroknak, hogy itt valamit nagyon nem csinálunk jól. Erre persze történelemhez hűen arcon röhögik és a ráfogják a járványra, így viszont ő és az egyik bába (nem emlékszem a nevére) próbálja felgöngyölíteni a sztorit.

Nagyon érdekes volt látni az orvosok másik oldalát. Én ezért nem vállalnám a szakmát: naponta látni más emberek szenvedését és néha tudni, hogy nem tudod megmenteni őket. Hallottam már, hogy egy orvos ugyanakkora depresszióba tud süllyedni, mint egy háborús túlélő. Ennyi szenvedést látni egy emberben aki, már-már beleőrül a munkájába, nagyon érdekes és izgalmassá tette a filmet. A másik karakter… (Google keresés)…. Emma karaktere is remekelt: a múltja, az hogy milyen motivációi vannak a húgával kapcsoltban, érdekes volt, habár nem volt nagyon körüljárva, úgyhogy, aki nem figyelt törin, az megszívta. Az ő kapcsolata Semmelweis-szel tartotta a hátán az egész filmet.

A sztori viszont nem tudta, mert én tisztelem Semmelweis Ignácot, hiszen neki köszönhetem, hogy én, a testvéreim és anya nem haltunk bele a szülésbe és nem kellett más cs@@@éből iszogatnom, de ez a történet nem működött. Míg a film első fele fürdik az izgalomban és az érdekesebbnél érdekesebb dolgokban, utána Semmelweis elkezd kutatni és a film egyszer csak csikorogva megáll. Jön fél óra unalom. Ha ez még nem is tart sokáig, akkor is kizökkent az élményből. Kijött belőlem, hogy ezt 18 percbe és belesűríthették volna, mert a végső viták a professzorokkal ezerszer érdekesebbek voltak, mint ez a rész.

A hibái ellenére imádtam a filmet és ezerszer meg köszöntem, hogy fiúnak születem.